Van egy feltörekvő ága a piacnak, amit én teljes mértékben magamra tudok ölteni (akinek inge…), ez pedig az „upcycling”. Az upcycling lényege, hogy a régi, megunt, sokszor már kidobásra ítélt ruhadarabokat nem hulladékként kezeljük, hanem alapanyagként: átalakítjuk, újragondoljuk, és így teljesen új, értéknövelt ruhák születnek. Mindezt úgy, hogy közben nem növeljük az ökológiai lábnyomunkat, sőt, aktívan csökkentjük azt. Ez számomra nem csupán egy trend, hanem egy szemléletmód és kreatív önkifejezési forma is.
Különösen fontosnak tartom, hogy gyermekeinket tudatos, környezetbarát gondolkodásra neveljük. A mai fogyasztói társadalomban a mérhetetlen pazarlás szinte észrevétlenül vált mindennapivá, miközben a textilipar a Föld egyik legnagyobb szennyező ágazata. Egyetlen póló vagy farmer elkészítése hatalmas mennyiségű víz-, energia- és vegyszerfelhasználással jár, amelynek valódi árát a természet fizeti meg.
Az upcycling erre kínál kézzelfogható, mégis kreatív megoldást: csökkenti a textilipari hulladék mennyiségét, mérsékli az új nyersanyagok iránti igényt, és lényegesen kisebb környezeti terheléssel jár, mint új ruhák gyártása. Ráadásul egyedi darabokat hoz létre — olyan ruhákat, amelyeknek történetük van, és amelyek nem jönnek szembe velünk minden második kirakatban.
Hiszem, hogy a textilek újrafelhasználása nem lemondás, hanem lehetőség: lehetőség arra, hogy lassítsunk, újraértékeljük, amink van, és közben felelősséget vállaljunk a jövőért. Ha ezt a szemléletet már fiatal korban át tudjuk adni, akkor nemcsak tudatos vásárlókat, hanem gondolkodó, alkotó embereket nevelünk.